Telt ház előtt játszottak a diákok és oktatójuk

     Egy újabb mérföldkő érkezett el bábszínész szakmai pályámon: megtisztelő felkérést kaptam, hogy óraadó tanárként oktassak a Tokaj-Hegyalja Egyetemen. Hálával tölt el, hogy a vezethetem a „Báb- és színjátékos alapismeretek” és a „Magyar népi hagyományok” kurzusokat és ezzel részese lehetek a következő generáció bábosainak képzésében. 

 

     A sárospataki Huncutka Bábszínházban nemrégiben egy rendkívüli eseménynek lehettünk tanúi, amely igazán különleges és felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára. A Tokaj-Hegyalja Egyetem „Alkalmazott bábjáték” szakirányú továbbképzési szakának tehetséges hallgatói léptek színpadra. Az előadás során Fazekas Mihály örökbecsű alkotását, a Ludas Matyi történetét elevenítettük meg asztali bábok segítségével.

 

     Nem győzöm eléggé dicsérni Körtvélyesi Erzsébet, Bunyevácz Tímea és Bobkóné Hajas Éva hallgatók lenyűgöző teljesítményét, akik játékukkal nemcsak megnevettették, hanem el is bűvölték a közönséget. Megmutatták, hogy mennyire fontos és értékes a bábjáték, valamint a magyar néphagyományok iránti elköteleződés.

A sárospataki pedagógiai bábjáték gazdag hagyománya

Ludas Matyi vizsgaelőadás

     A sárospataki pedagógiai bábjáték hagyományainak ápolása, amelyet Szentirmai László tanár úr több évtizedes munkája során alakított ki, továbbra is kulcsfontosságú célunk. Az Egyetem, Dr. Toma Kornélia mb. rektor asszony vezetésével, tökéletes körülményeket biztosít a képzéshez. Ez a képzés nemcsak azért különleges és egyedülálló az országban, mert pedagógus diploma nélkül is lehet jelentkezni, hanem mert lehetőséget ad arra, hogy minél több pedagógus és bábcsoportvezető foglalkozzon ezzel a művészeti ággal.

     Hisszük, hogy a bábjáték az egyik legalkalmasabb forma a gyerekek komplex művészeti nevelésére. Ezért is örülnék annak, hogy ha a keresztfélévben újra elindulna a szak és újabb hallgatók csatlakozhatnának hozzánk, bővítve ezzel a pedagógiai bábjátékot művelők táborát.

Premierbuli a cukrászdában: Kapusi Szabolcs tanár és a hallgatók: Körtvélyesi Erzsébet, Bobkóné Hajas Éva, Bunyevácz Tímea és vendéglátónk Füzi Csilla

     Amikor a színpadon álltam a diákjaimmal, és láttam, ahogy életre kelnek a bábok a kezükben, újra átéltem azt a varázslatos pillanatot, amikor először érintettem meg egy bábot. Ez a szenvedély, amit a bábjáték iránt érzek, most a diákjaimban is lángra lobbant. Büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek ennek a csodának, és hogy segíthetek nekik megvalósítani álmaikat, akárcsak ahogy az én mestereim segítettek nekem.

Köszönöm a Tokaj-Hegyalja Egyetemnek, a hallgatóimnak, és mindenkinek, aki részt vett ebben a különleges napban. Hálás vagyok, hogy része lehetek ennek a közösségnek, és alig várom, hogy lássam, milyen új magasságokba emelik majd diákjaim a bábművészetet.

Az ember kiemelkedve az állatvilágból egyre változatosabban kezdte használni a

környezetében található tárgyakat. Fegyvert készített belőlük, mellyel sikeresebben tudott

vadászni, szerszámokat, melyek segítségével eredményesebben termeszthette a táplálékul

szolgáló növényeket, hajlékot épített belőlük, hogy védelmet találjon. Viszonya a tárgyakhoz

összetettebb és sokszínűbb lett, díszítette vele környezetét és saját testét, megformázta belőle

isteneit, bálványait vagy éppen gyermekei számára készített játékot. A játék éppannyira

egyidős az emberiséggel, mint a célszerű, tudatos tárgyhasználat. Ha ez így van, joggal

állíthatjuk, hogy maga a bábjáték is egyidős az emberrel, hiszen az ember teremtő, játékos

képzelőerejének köszönhetően, minden tárgyban megtalálható a bábuvá válás lehetősége.

Könnyen elképzelhető, hogy őseink is készítettek bábukat, mágikus eljárásokban használták

őket, sőt még az is, hogy játszottak velük, a felnőttek ezek segítségével tanították, nevelték

gyermekeiket.

A bábszínház napjainkban is élő művészet, akár a színház, a zene vagy a tánc, egyenrangú társa azok minden ágával. Szentirmai László szavait hívom segítségül, hogy meghatározzam mi is a bábjáték. „Legelébb is dráma és művészet. Mindezek mellett játék. Játéknak viszont olyan, amelynek üzenete van. Az üzenet a morális képzelőerő gyermeke, amit viszont megálmodott, megtervezett, két kézzel teremtett, élővé varázsolt, térbe helyezett figurákkal, zörejjel, muzsikával, élő szóval adunk át a szellemével, szívével megnyílt közönségnek.” (Báb játék Bábjáték, szöveggyűjtemény, szerk.: Dr. Horváthné Fülep Éva, Debrecen, 2003. 5. oldal)

A bábművészet tehát komplex műfaj, találkozik benne a színművészet, az irodalom, a zene és a képzőművészet. Mindez persze igaz a színházművészetre is. Sarkalatos különbséget a két művészeti ág között abban látom, hogy a bábszínházban hús-vér színész helyett bábu játszik, ami mindig szimbolizál valamilyen emberi tulajdonságot. Életre akkor kell, ha a játéktérbe helyezve cselekszik. Ezért a bábszínházat jobban jellemzi a cselekvés, mint a szó, a szöveg. A bábu olyan mozgásokra, hihetetlen akciókra képes, amire a színész fizikai korlátai miatt nem. Ez a tény a művész számára dramaturgiai és formai lehetőségeket kínál, hogy mondanivalóját, üzenetét a műfajra jellemző módon közölje.  A folyópartra kisodort göcsörtös faág a fantáziánk segítségével könnyen megszemélyesíthető, lehet vándorlegény vagy gőgős király a szerint, amit a forma mutat. Játékos lelkesedéssel dramatikus szituációba helyezve életre kel, felszabadítja a közönség képzeletét és a játszó bábos segítségével arra az időre több lesz, mint a folyó habjai közt felbukkanó haszontalan fadarab.

Szerző: Kapusi Szabolcs