Az ember kiemelkedve az állatvilágból egyre változatosabban kezdte használni a

környezetében található tárgyakat. Fegyvert készített belőlük, mellyel sikeresebben tudott

vadászni, szerszámokat, melyek segítségével eredményesebben termeszthette a táplálékul

szolgáló növényeket, hajlékot épített belőlük, hogy védelmet találjon. Viszonya a tárgyakhoz

összetettebb és sokszínűbb lett, díszítette vele környezetét és saját testét, megformázta belőle

isteneit, bálványait vagy éppen gyermekei számára készített játékot. A játék éppannyira

egyidős az emberiséggel, mint a célszerű, tudatos tárgyhasználat. Ha ez így van, joggal

állíthatjuk, hogy maga a bábjáték is egyidős az emberrel, hiszen az ember teremtő, játékos

képzelőerejének köszönhetően, minden tárgyban megtalálható a bábuvá válás lehetősége.

Könnyen elképzelhető, hogy őseink is készítettek bábukat, mágikus eljárásokban használták

őket, sőt még az is, hogy játszottak velük, a felnőttek ezek segítségével tanították, nevelték

gyermekeiket.

A bábszínház napjainkban is élő művészet, akár a színház, a zene vagy a tánc, egyenrangú társa azok minden ágával. Szentirmai László szavait hívom segítségül, hogy meghatározzam mi is a bábjáték. „Legelébb is dráma és művészet. Mindezek mellett játék. Játéknak viszont olyan, amelynek üzenete van. Az üzenet a morális képzelőerő gyermeke, amit viszont megálmodott, megtervezett, két kézzel teremtett, élővé varázsolt, térbe helyezett figurákkal, zörejjel, muzsikával, élő szóval adunk át a szellemével, szívével megnyílt közönségnek.” (Báb játék Bábjáték, szöveggyűjtemény, szerk.: Dr. Horváthné Fülep Éva, Debrecen, 2003. 5. oldal)

A bábművészet tehát komplex műfaj, találkozik benne a színművészet, az irodalom, a zene és a képzőművészet. Mindez persze igaz a színházművészetre is. Sarkalatos különbséget a két művészeti ág között abban látom, hogy a bábszínházban hús-vér színész helyett bábu játszik, ami mindig szimbolizál valamilyen emberi tulajdonságot. Életre akkor kell, ha a játéktérbe helyezve cselekszik. Ezért a bábszínházat jobban jellemzi a cselekvés, mint a szó, a szöveg. A bábu olyan mozgásokra, hihetetlen akciókra képes, amire a színész fizikai korlátai miatt nem. Ez a tény a művész számára dramaturgiai és formai lehetőségeket kínál, hogy mondanivalóját, üzenetét a műfajra jellemző módon közölje.  A folyópartra kisodort göcsörtös faág a fantáziánk segítségével könnyen megszemélyesíthető, lehet vándorlegény vagy gőgős király a szerint, amit a forma mutat. Játékos lelkesedéssel dramatikus szituációba helyezve életre kel, felszabadítja a közönség képzeletét és a játszó bábos segítségével arra az időre több lesz, mint a folyó habjai közt felbukkanó haszontalan fadarab.

Szerző: Kapusi Szabolcs