Az ember kiemelkedve az állatvilágból egyre változatosabban kezdte használni a
környezetében található tárgyakat. Fegyvert készített belőlük, mellyel sikeresebben tudott
vadászni, szerszámokat, melyek segítségével eredményesebben termeszthette a táplálékul
szolgáló növényeket, hajlékot épített belőlük, hogy védelmet találjon. Viszonya a tárgyakhoz
összetettebb és sokszínűbb lett, díszítette vele környezetét és saját testét, megformázta belőle
isteneit, bálványait vagy éppen gyermekei számára készített játékot. A játék éppannyira
egyidős az emberiséggel, mint a célszerű, tudatos tárgyhasználat. Ha ez így van, joggal
állíthatjuk, hogy maga a bábjáték is egyidős az emberrel, hiszen az ember teremtő, játékos
képzelőerejének köszönhetően, minden tárgyban megtalálható a bábuvá válás lehetősége.
Könnyen elképzelhető, hogy őseink is készítettek bábukat, mágikus eljárásokban használták
őket, sőt még az is, hogy játszottak velük, a felnőttek ezek segítségével tanították, nevelték
gyermekeiket.